Emlékeztek még az „Irány Afrika… Visszavár a szavanna” játékra?
Ezek a bájos kis afrikai állatok nem csak engem ihlettek meg. Czipri Andi egy kedves kis barátságos cipőboltot (a Surranókát) vezeti és emellett meséket ír. Minden embergyerek szeret bújócskázni, de így vannak ezzel a kis állatok is.
Bújócska
Gergő és Julcsi vadőrök, akik nagyon szeretik a munkájukat, hiszen az egyik legcsodálatosabb helyen dolgoznak, az afrikai szavannán.
Ott él az oroszlán, az elefánt, a zsiráf, a víziló, a kígyó, a krokodil, a zebra, a majom, a szárazföldi teknős, a gepárd, a szurikáta, a rinocérosz és még sokan mások. Őrájuk vigyáznak éjjel-nappal.
Gergőnek és Julcsinak az egyik legfontosabb eszköze a távcső. Mindent látnak vele, mint például a nagysörényű oroszlánt is, aki egyik reggel igencsak unatkozott. Feküdt a száraz, meleg homokbuckán, és nagyokat ásított. Éppen ekkor bukkant fel a barátja, a zsiráf, és így üdvözölte:
„- Ó drága barátom mondj nekem egy mesét, annyira unatkozom.”
A hosszú nyakú csak tekergette a fejét, nyakát, de egy történet sem jutott eszébe, viszont támadt egy ötlete.
„- Mit szólnál, ha inkább bújócskáznánk a többiekkel?”
Az oroszlánnak tetszett a gondolat, és egy hatalmas üvöltéssel összehívta az állatokat. Tekintélyes szemével végignézett mindenkin, majd így szólt:
„- Nos, úgy döntöttem, hogy bújócskázni fogunk, és én leszek a hunyó.”
Az elefánt igencsak felhúzta az ormányát, mert egy jókora fadarabbal szeretett volna tornázni, a krokodil csapkodta a farkát, mert éppen a reggeli úszáshoz készülődött, az orrszarvú a szemét forgatta, mert a szarvát akarta kihegyezni. Igazából egyik állat sem akart játszani. A zsiráf észrevette a tanakodásukat, de meggyőzte őket, hogy jó mulatság lesz, és elkezdődött a játék.
A hatalmas macska egy nagy majomkenyérfa tövében próbált emlékezni a számokra, és szemét becsukva hangosan számolni kezdett. Egy, négy, kettő, három, hat, nyolc, tíz… össze-vissza dobálózott a számokkal, de ezt már senki sem hallotta, mert mindenki futásnak eredt, hogy jó búvóhelyet találjon.
Az elefánt és a zsiráf faágakkal, levelekkel takarták be magukat, mintha csak egy nagy majomkenyérfák lettek volna. A teknős, a hátára fekvő vízilovat úgy beásta a homokba, hogy a víziló nagy pocakja látszódott ki, majd mellé kuporodva úgy tűnt, mint két szikladarab. Melléjük csatlakozott a krokodil is. A szurikáta egy lyukat vájt a földbe, és abba bújt bele, de ahogy kikukucskált az üregből látta, hogy a kígyó sehogy sem találja a helyét, így felajánlotta neki, hogy együtt lapuljanak meg. A zebra és az orrszarvú, egy magas bozót mögé bújt el. A gepárd és a majom csendben, óvatosan annak a fának a legtetejére mászott fel, ahol a nagysörényű számolt.
Amikor az oroszlán már minden számból kifogyott, egy hatalmasat kiáltott.
„- Aki bújt, aki nem megyek!”
Az állatok meg sem mertek moccanni, szinte megfagyott a levegő a meleg afrikai vidéken. A hunyó lassan, komótosan elindult megkeresni a barátait. Benézett minden fűszál mögé, bejárta az egész füves pusztát, de sehol sem találta őket.
„- Ej, de jól elbújtak” – gondolta magában, és ekkor eszébe jutott Gergő és Julcsi mindent látó távcsöve. Gyorsan elszaladt a messzelátóért, és kölcsönkérve a vadőröktől belenézett.
Abban a pillanatban mindent látott. Mosolyogva visszafutott, és megkereste őket. Az állatok nagyon örültek, hogy vége lett a bújócskának, mert már minden porcikájuk elzsibbadt. Az oroszlán lehajtott fejjel, bűnbánóan bevallotta a csalafintaságát, és megígérte nekik, hogy soha többet nem lesz hunyó.
Az elefánt, a zsiráf, a víziló, a kígyó, a krokodil, a zebra, a majom, a szárazföldi teknős, a gepárd, a szurikáta, a rinocérosz hangos nevetésbe törtek ki, mivel cseppet sem bánták a nagysörényű turpisságát. Átölelték a nagymacskát és folytatták tovább a játékot.
Ha belenézel a távcsőbe, te is láthatod ki-kivel bújt el, de vajon emlékszel is rá?
Próbáljuk ki!
Remélem, nektek is tetszett ez a kis mese, és ti is kedvet kaptatok egy kis bújócskához!