Ezt a történetet a kisfiam tanítónénije olvasta a kis első osztályosoknak jutalom gyanánt egy-egy dolgos délelőtti tanítás után. Annak idején, ami már lassan húsz éve…
Lebilincselő történet egy kisfiú kalandjairól, vágyairól, sok nehézségről és buktatóról, amik akadályokat gördítettek elé, pedig ő minden nap megfogadta, hogy aznap nagyon jól fog viselkedni. Hosszú idő telt el azóta, hogy először olvastam el én is a gyerekeknek, de annyira magával ragadott, hogy azóta minden nagycsoportban előveszem. Szívből ajánlom az iskolába készülő gyerekeknek és szüleiknek egyaránt. Minket, nagymamákat visszarepít a gyermekkorunk világába, a mai anyukák bepillanthatnak abba, hogy milyen is volt régen, a gyerekeket pedig szó szerint elvarázsolja a történet.
Ezen a héten ezt a könyvet olvasom az ovisoknak, fejezetről fejezetre együtt izgulnak Zsolival és szorítanak neki, hogy megszerezze a hőn áhított szigetet. Eredetileg úgy terveztem, hogy minden nap egy fejezetet olvasunk, de eddig mindig úgy alakult, hogy három fejezetig meg se álltunk, annyira tetszett nekik.
Lesz nekem egy szigetem
Szigetet mindenütt lehet játszani. Az egész szoba tenger, és az ember bebújik az asztal alá, és az a sziget. Ott eheti a hajótörött a vajas kenyerét, és ott tanulhatja meg a holnapi leckét. Kovács Zsoli nyolcéves kisfiú, akit a gyerekek az Én sose kapok levelet című könyvből már jól ismerhetnek, ennél nagyobb szigetre vágyott. Akkorára, hogy barátai is elférjenek rajta, és a felnőttek se mászkáljanak át közben a tengeren. Apu pedig, akire Zoli annyira hasonlított, hogy messziről felismerték őket egymásról, segített előteremteni a szigetet: pálmafákkal, ősnövényekkel, oroszlánokkal és elefántokkal. Hogy a sziget a lomoskamrában volt? Az csak természetes. Még oda is nehéz egy hajótörött kisfiúnak eljutni, ha jóságcsónakkal kell átkelnie a viharos, hullámveréses mindennapok tengerén!
Ebben a fordulatos, mulatságos kis regényben minden kisfiú magára ismerhet, de minden jó-rossz testvér és megértő apu és anyu is megláthatja a tükörképét benne.