Hogyan?
A mesemondás és mesehallgatás mindig egy varázslatos, csodálatos együttlét, de mindehhez meg kell teremtenünk a feltételeket. Ilyen feltétel többek között amikor a rohanó világot magunk mögött hagyva, szinte bezárva mint egy ajtót, kinyitjuk a mesevilág ajtaját. Anselm Grün nagyon szemléletesen fogalmazza ezt meg, amikor azt mondja, hogy a rituálék, amelyek segítségével az egyik ajtót bezárjuk, a másikat kinyitjuk, megteremt egy egyensúlyt a munka és a pihenés, a nappali események és az éjszakai elcsendesedés között. Arra is rávilágít, hogy ha nyitva maradna az első ajtó, magyarul nem zárjunk le magunkban, gyermekeinkben megfelelően a nap történéseit, és hangolódunk rá az elalvásra, az olyan, mintha huzatban ülnénk, tehát az egyensúly felborul. A mesemondás előtti rituálék csökkentik a szorongást, biztonságérzetet adnak. Egy édesanya kilenc hónapig hordja a szíve alatt a gyermekét, aki hallja a szívverését, és minközben mozog, szelíden elringatja őt. A mindennapi beszélgetések, hanghatások mind-mind felidéződnek később, és megalapozhatják a biztonság, a nyugalom, a szeretet teljes egymásra hangolódásának élményét.
Minden gyerek más és más, minden család más és más. Mondhatnám úgy is, hogy ahány ház, annyi szokás. Egy azonban fontos, hogy az összebújás, egy jó éjt puszi, egy ölelés legyen minden rituálé alapja. Mi óvónők az óvodában nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a meghitt, nyugodt légkör megteremtésére. Elcsendesedünk egy kifejezetten a mesehallgatásra kialakított kis zugban, és pl. egy kis versike mondogatásával, éneklésével megidézzük a mesetündért.
A mesemondónak minden mozdulata lelassul, hangja elhalkul, lágyabbá válik. Ezzel is érzékelteti, hogy a valóságból átléptünk a képzelet birodalmába, egy varázslatos és egyben csodálatos világba. Gyújthatunk hozzá egy gyertyát, vagy csepegtethetünk finom illóolajat egy diffúzorba. Az utóbbi esetben azonban mindig körültekintően járjunk el, csak a gyerekeknek is megfelelő olajat használjunk.
Volt idő, amikor óriási patchwork takarók készítésével kapcsolódtam ki. Készítettem egy hatalmas mesetakarót, ami kitűnően motiválta az ovisokat. Amint meglátták a gyerekek a kezemben, azonnal odasereglettek körém és lelkes kíváncsisággal várták, hogy elkezdődjön a mese. Igazából végtelenek a lehetőségek. Minden család, óvó néni sajátosan alakítsa ki a mesére hangolódás rituáléját, a nap lezárását, a mesehallgatást. Szerintem a legfontosabb, hogy oldott, nyugodt, meghitt hangulatot teremtsünk. Érezze a gyermek, hogy szeretettel és osztatlan figyelemmel fordulunk felé, nyugodtan ellazulhat, mert biztonságban van. Ezért tartsuk mindig szem előtt, hogy a problémáinkat, feladatainkat ilyenkor az ajtón kívül kell hagynunk!
A gyerekek azonnal észreveszik, megérzik ha csak gyorsan le akarjuk tudni az estét és a mesélésben minket akadályozó procedúrát látunk. Ne is hozzuk magunkkal a telefonunkat, hiszen egy pittyenés, egy pillanatra felvillanó fény is tönkreteheti ezt a meghittséget, békességet.
Legyünk kicsit ráérősek, adjuk meg a módját! Mindig meséljük el a mesét az elejétől a végéig, s ne szakítsuk félbe, mert például megcsörren a telefon vagy mert jött egy fontos üzenet, amire úgy érezzük, gyorsan válaszolni kell, még ha csak néhány másodpercet venne is igénybe. Megtörik a varázslat, odaveszik a csoda, már nem lehet visszaállítani, visszavarázsolni!
Ha vége van a mesének, akkor se pattanjunk fel és rohanjunk a vacsora utáni romokat eltakarítani, maradjunk még egy kicsit a gyermekek mellett.
Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet, de én kifejezetten károsnak ítélem meg, ha a mese közben vagy után különböző kérdésekkel boncolgatjuk a történetet. Nem kell tanulságokat sem megfogalmazni.
Gyakorló anyuka-, nagymama- és óvónéniként sok kitűnő, igényes mesekönyvet forgattam már a kezemben, a honlapomon rendszeresen ajánlok mesekönyveket a figyelmetekbe. Azonban a fejből mesélésnek is óriási hatása van a gyerekekre. És itt nem arra gondolok, hogy a kevés szabadidejében meséket magoljanak be az amúgy is túlterhelt anyukák, hanem arra, hogy meséljetek például a gyermekkorotokról, a már-már feledésbe merült családi eseményekről vagy szóljon a mese egyszerűen a gyermeketekről.
A lényeg, hogy minél többet meséljetek, meséljetek és meséljetek!
„Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejében a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb.”
Csukás István