Kezdődik az óvoda
Elérkezett a szeptember, hamarosan megkezdődik az óvoda. Sok család életében ez az első alkalom, hogy a kicsi elhagyja a családi fészket, és anya, apa nélkül egyedül marad egy egyelőre még idegen helyen. Hogyan telnek az első napok? Mi tetszett legjobban a gyermekednek? Mivel és kivel játszott? Melyik étel ízlett neki a legjobban? Te hogyan élted meg ezeket a napokat?
Ebbe a kis könyvbe beleírhatod a gondolataidat, a kicsi élményeit, az első történéseket. Az üres oldalakra pedig a gyermeked „lerajzolhatja” amit azon a napon ő fontosnak talált, de akár egy-egy fényképet is ragaszthattok bele.
Néhány jótanács az elkövetkező napokra
Soha ne fenyegesd őt, hogy az óvodában ezt vagy azt majd így vagy úgy kell csinálni, ettől a gyerekek megijednek, elbizonytalanodnak, pedig ezzel ellentétben éppen a megnyugtatás, a megerősítés lenne a célunk.
Nem vagyunk egyformák, így a gyermekek sem. Kérlek, ne hasonlítgasd őt össze más kicsikkel, ez nem egy verseny, hogy ki szokik be előbb, ki a gyorsabb, az ügyesebb, az önállóbb. A legfontosabb, hogy elérjük az, hogy ő biztonságban érezze magát, fel tudjon oldódni az új környezetben, és szeressen oviba járni.
Mint anya s mint óvó néni azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon szeretik meghallgatni, hogyan volt régen, mik történtek velünk, felnőttekkel, amikor még mi is kicsik voltunk. Meséljetek az óvodai élményeitekről, ha emlékeztek még az első napokra, akkor arról is. Nyugodtan elmesélhetitek, hogy nektek is nehéz volt az elválás és időnként ti is sírtatok. De aztán az idő múlásával ez változott, sok barátotok lett, izgalmas élményekben volt részetek. Biztosítsátok őket arról, hogy az természetes, ha fél, szorong, nehezen válik el reggel anyutól-aputól. Nagy segítség a nap folyamán az otthonról hozott kis plüssjáték, nyunyóka, takaró. Néhány éve egy kislány anyukája fényképét tartotta a zsákjában, és amikor nagyon-nagyon hiányzott neki, csak kiszaladt az öltözőbe, megnézegette, megpuszilta és megnyugodott. Volt egy kisfiú, akinek pedig az anyukája reggelente egy pici szívet rajzolt a csuklójára emlékeztetőül, hogy mennyire szereti és alvás után siet hozzá.
A gyerekek hihetetlen érzékenyek és azonnal megérzik a bizonytalanságunkat, félelmeinket, negatív gondolatainkat. Kimondatlanul is elárul minket a metakommunikációnk (a mimikánk, a testtartásunk, a hangunk ellágyulása…). Nagyon nehéz az elválás, de megkönnyíti, ha a gyermek azt érzi rajtatok, hogy megbíztok az óvó néniben, jó helyen, biztonságban lesz és remek dolgok fognak történni. Alakítsatok ki egy búcsúzó rituálét (pl. nagy ölelés, nagy puszi, integetés), ez csak egy ötlet, számtalan lehetőség áll előttetek. Bármennyire nehéz is, ne legyen még és még egy ölelés, még és még egy puszi, mert minél tovább húzódik a búcsúzás, annál nehezebb lesz mindenkinek. Emlékszem, annak idején sokszor én is elsírtam magam az ovikapuban, annyira megviselt, hogy nélkülem marad egy még idegen helyen az én kis kincsem, aki utánam sír. Higgyétek el, mi óvó nénik szintén anyukák és nagymamák vagyunk, pontosan tudjuk, hogy min mentek keresztül. Mindent, de mindent meg fogunk tenni a legnagyobb empátiával annak érdekében, hogy zökkenőmentesen, gördülékenyen teljenek el az első napok, a lehető legkönnyebben megszokja az óvodát és szeressen járni, jól érezze magát.
A füzet az alábbi helyről tölthető le:
Első napok az óvodában
Ebbe a kis könyvbe beleírhatod a gondolataidat, a kicsi élményeit, az első történéseket. Az üres oldalakra pedig a gyermeked „lerajzolhatja” amit azon a napon ő fontosnak talált, de akár egy-egy fényképet is ragaszthattok bele.